Ember olyan megalázást nem érdemelt, mint Valverde

Kevés embert aláztak meg mostanában akkora nyilvánosság előtt a világfutballban, főleg annyira érdemtelenül, mint Ernesto Valverdét a Barcelona klubvezetői az utóbbi napokban. Pedig ha valaki, akkor ebben a sztoriban ők érdemeltek volna volna nyilvános leckéztetést. 

Ernesto Valverdéről 2017-es kinevezése után nem sokkal már pontosan látni lehetett, hogy mi várható tőle. Azt ugyanis sem az edző utálói, sem a kedvelői nem állíthatják, hogy az egykori csatár a meglepő húzások vagy a váratlan fordulatok  embere lenne. Ő sosem árult zsákbamacskát és a kezdetektől azt nyújtotta, amire képes. 

Ízlés és nézőpont kérdése, hogy az ember ezt hogyan értékelte: hogy a teljes szétesés után a csapatnak újra lett középpályás játéka vagy hogy végképp kiveszett belőle a szellem és a fantázia. Hogy stalbilizált vagy elszürkített. Hogy nála több bajnoki címet senki sem nyert a Guardiola utáni korszakban vagy hogy ő volt az, aki Messi még aktív korszakában végképp elcseszte a remélt újjászületést. Hogy rossz személyi döntések sorozatát hozta vagy hogy az ötletszerűen igazolgató és kölcsönadogató vezetés áldozata lett.

De az biztos, hogy az első teljes évének végére a legérzéketlenebb, taplószemű nézőnek is világos kellett legyen, hogy mit várhat tőle. Ha nem tetszett, amit Valverde nyújtani tudott, a Roma elleni megalázó BL-kiesés után minden gond nélkül lapátra tehették volna. De nem tették. 

Jött az újabb idény egy újabb bajnoki címmel, ami ugyanúgy nem elégített ki szinte senkit. Ennek a félidejében már nyíltan Valverde elküldéséről beszéltek - már ekkor, pont egy évvel ezelőtt, 2019 januárjában szóba került, hogy Quique Setien válthatná. Ehhez képest 2019 februárjában újabb szerződést kötöttek vele, mindenkit meglepve. Hogy néhány hónapra rá még durvább formában ismétlődjön meg az előző évi BL-rémálom: a csapat megint háromgólos előnyből esett ki, de ezúttal az elődöntőben és a Liverpool ellen, a hazai 3-0 után egy idegenbeli 0-4-gyel. Abban az idényben, aminek nem titkoltan az volt az egyetlen célja, hogy egy újabb BL-trófeával koronázzák meg Messi pályafutását. Ekkor jött az újabb nehezen magyarázható vezetőségi húzás azzal, hogy a végképp bizalmat vesztett edzőt nem rúgták ki és vele futottak neki ennek az idénynek is. 

Amiben megint úgy játszottak, mint végig a Valverde-korszakban: az elvárásokhoz képest unalmasan, mindent egyszemélyben Messire bízva, de a zseni megfelelő kiszolgálása nélkül, az eredményeket mindeközben úgy-ahogy szállítva.

Hogy az utóbbi pár napban a dolgot kicsit sem titkolva, lényegében a legnagyobb nyilvánosság előtt kezdjenek hisztérikus kapkodással utódot keresni a helyére, teljesen képtelenné téve a helyzetét. Olyan neveket is meglengetve a pótlásaként, mint az edzőként a bukás szinominájának számító Thierry Henryét. 

A Barcelona nem szokta idény közben kirúgni az edzőjét. Most, ha szigorúan csak az eredményeket nézzük - és a fociban végül is elég fontosak az eredmények - egy olyan edzőt rúgtak ki így, aki megnyerte a bajnokság előző két kiírását és a csapata a mostaniban is listavezető. Miközben veretlenül, nagy fölénnyel nyerte meg a Bajnokok Ligája legnehezebb csoportját. Előtte utoljára Luis van Gaalt küldték el idény közben, de az ő Barcelonája akkor 20 ponttal olt leszakadva a listavezetőtől.

Valverde szükségtelen keresztre feszítésénél csak az a bizarrabb, ahogyan pótolták. Egyik volt legendás játékosuk sem vállalta így hirtelen azok közül, akiket tényleg szerettek volna - Xavi, Koeman - cserébe mindeketten azt éreztették, hogy a nyáron már nem biztos, hogy ugyanez lenne a helyzet. Ezek után nem egy belső embert neveztek ki ideiglenes jelleggel, hanem előhúztak egy olyan külsős figurát, aki 61 éves korára egy bajnoki hatodik helyet tudni felmutatni legnagyobb trófeájaként és a karrierje utóbbi öt évét leszámítva spanyol harmad- és másodosztályú csapatokkal dolgozott. Quique Setien rokonszenves fickó, klassz dolgokat nyilatkozik a fociról és volt egy idénye, amikor igazán szórakoztató támadófutballt játszó Betist rakott össze. Ő sem ezt érdemli, hiszen most mindenki eldobható áldozatként tekint rá, amíg meg nem találják az Igazi Új Pepet.

Ennek az egész vezetőségi szerencsétlenkedésnek két igazi áldozata van: a szurkolók és Lionel Messi. Az inkompetens klubmenedzsment már eddig is több potenciális BL-trófeát vett el minden idők talán legnagyobbjától és a mostani húzásukkal talán egy utolsó nagy dobás lehetőségét is elvették attól, akinek a pozíciójukat nagyrészt köszönhetik.