A klasszikus tízesek hattyúdala

Lelkesen várjuk minden olvasó gondolatait a foci KUKAC 444.hu címre, legyen szó olvasó olvasóról vagy olyan olvasóról, aki írni is szokott máshová. Nem mi szartuk a spanyollabdát és tényleg kiváncsiak vagyunk bárki véleményére, gonsolataira vagy elemzésére, ha azt képes jól megfogalmazni. Hogy lássátok, mennyire így van, itt az első vendégposztunk, rögtön egy jó kis darab, Sziklai Attila klaviatúrájából, ráadásul olyan, amiről elég jót lehet vitatkozni is. 

Az európai klubfutballban és a válogatottakban az elmúlt évtizedben egy olyan formáció kapott nagy szerepet, amelynek következtében egyes szakírók már azt pedzegették, hogy a FourFourTwo magazin hamarosan FourTwoThreeOne elnevezésre kerül. A felállásnak természetesen több, árnyalt változatát is meg lehet különböztetni, és az sem mindegy, hogy védekezésben milyen alakzatban helyezkednek el a játékosok. Egy dolog viszont biztosan igaz volt, ez pedig a tízesek szerepe, akik ebben a fociban kiemelkedő szerepet töltöttek be a csapatok életében. Szinte felsorolni is nehéz lenne azokat a játékosokat, akik a mára elsősorban alkalmazott 433-as elképzelés miatt periféria kerültek a csapatokon belül. A 433 hozzáadott egy középpályást, és elvett ugyan egy támadót, de ettől nem vált defenzívebb játékformává.

A 433 a kreatív középpályások, a flexibilis szélsők és az előrejátékban kompetens, beadni és összejátszani képes szélsőhátvédekre épít. Mindezektől függetlenül pedig a labdabiztos középhátvédek is nagy szerepet játszanak a modern futball életében. A játékot jelenleg ledominálni látszik a 433-as stílus, amelyet a Barcelona, a Manchester City, a Liverpool, a PSG, az Ajax, és jellemzően a Bayern München és a Chelsea is játszik. Azok a nagy klubok, amelyek jelenleg nem ebben a formációban játszanak, azoknak is olyan edzői vagy speciális okai vannak, amelyek fennmaradása nem tűnik hosszútávúnak vagy már közel sem vezetnek olyan tartósan jó eredményre, mint egy-egy szezonban korábban. Természetesen az olyan játékosok, mint Cristiano Ronaldo képesek módosítani egy klub aktuális felállását. A portugál gólgép ma már feltolt ékként képes működni, hiszen 35 éves korára ma már aligha futna a széleken olyan sebességgel, mint tíz évvel ezelőtt. Cserébe akkorát ugrik, hogy még a legjobb védők is tehetetlenek vele szemben.

Említésre került, hogy felsorolni is nehéz azon játékosokat, akik az elmúlt években hasaltak el, mert posztjukat illetően jóval kevésbé voltak rugalmasak, de azért a felsorolás kedvéért érdemes néhány játékost megemlíteni, akik tankönyvileg a tízes pozícióhoz állnak a legközelebb: Mesut Özil, Isco, James Rodriguez, Juan Mata, Henrikh Mkhitaryan, Javier Pastore, Philippe Coutinho, Jesse Lingard vagy Shinji Kagawa. Rodríguez és Coutinho jövője még mindenképpen érdeklődésre ad okot, de a korábban elfoglalt pozíciójukból és árcédulájukból már sokat veszítettek a játékosok.

Vannak, akiket rossz klubváltások, sérülések vagy edzői döntések hoztak nehezebb helyzetbe, de a tendencia elég egyértelműnek tűnik. Ezek a játékosok szélsőként nem voltak elég gyorsak, centerként pedig túl alacsonyak voltak és gyenge/közepes fejjátékkal rendelkeztek. Hosszasan lehetne elemezni ezen futballisták számait, hasonlítgatni pontos helyeiket a felállásban, de az biztos, hogy kizárólag akkor érezték otthon magukat ha egy olyan flexibilis, némileg módosultabb rendszerben szerepelhettek, ahol folyamatosan a kapu előterében köthettek ki.

Vannak olyan játékosok, akik hasonló sorsra juthattak volna, de képességeik, taktikai rugalmasságuk és egy megfelelő edző képes volt megmenteni karrierjüket. Élő példa erre Kevin De Bruyne és David Silva esete, akik gyakorlatilag egy 4123/433-as rendszerbe épültek be Pep Guardiola filozófiájának hála. Egy stabil védekező középpályás előtt passzerként, de mégis egy fél sorral fentebb játszhatva létrehoztak egy olyan játékstílust, amely látványossá vált az európai fociban, a Premier League küzdelmeiben pedig igazán eredményessé. Érdemes még felhozni Christian Eriksen esetét. A dán hatalmas játékintelligenciával rendelkezik, így a középpálya harmadik tagjaként vagy tízes pozícióban is kiválóan működik. Nagyon kérdésesnek tűnik Dele Alli vagy Bruno Fernandes pályafutása. Mind a ketten a tízes pozíciót preferálják, de könnyen lehet, hogy hosszabb távon a középpálya harmadik, támadóbb szellemű tagjaként kötnek majd ki. Érdemes lehet még figyelemmel követni James Maddison, Kai Havertz vagy Julian Brandt következő éveit. Akik sokszínű játékosok ugyan, de könnyen ragadhatnak hasonló helyzetbe, mint a fentebb felsorolt nevek.

Hogy a formációváltás hosszabb távon valóban eltüntetni vagy átalakítja ezeket a játékosokat, azt még nem tudni, esetleg újra divatba jön a karácsonyfa (4321), amely néhány tízes típusú játékos számára újra elhozhatja a kánaánt, és pár csatár/szélső (pl. Firmino, Martial, Dybala, Bernardo Silva) kaliberből faraghat még könyörtelenebb gólvágót. Láthatóan a labdarúgás is egyre jobban bizonyítja azt, hogy a sokszínűség képes lehet meghosszabbítani egy játékos karrierjét, és a klubok is egyre jobban megfontolják, hogy az igazán nagy pénzeket a játék több elemében is magas teljesítményt nyújtó focistákért fizessék ki.

Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.