Daniele de Rossi álruhában szurkolta végig a Lazio elleni római derbit a Curva Sudban

Nem véletlenül Daniele De Rossi vádlitetkója a facebookos borítóképünk

Fotó: GIUSEPPE CACACE/AFP

Daniele Királyt, aki úgy tudott focizni, mint kevesen és úgy tudott másokat lerúgni, mint még kevesebben, nekünk aztán igazán nem kell bemutatni, de még minket is meglepett, hogy mennyire tartja a szavát. A Romától 19 év után elbúcsúzó sajtótájékoztatóján, tavaly májusban, ugyanis azt mondta, hogy 

“Nem zárom ki, hogy egyszer a vendégszektorban fogtok szurkolni látni a Romának sörrel és szendviccsel a kezemben.” 

Mástól ez üres, jófejkedő populizmus lenne, a mai focimezőny nagyobb részétől pedig egyszerűen elképzelhetetlen mondat, még olcsó PR-fogásként is. Játék: képzeld el, ahogy Messi mondja ezt a Barcától visszavonulva, vagy Ronaldo az utolsó madridi sajtótájékoztatóján. De Rossitól viszont abszolúte hiteles volt.

Egy másik játékos, akinek a szájából nem lenne totál hiteltelen az ilyesmi, az Francesco Totti. Annyire nem, hogy durván egy hónappal De Rossi búcsúja után, a saját búcsúzó sajtótájékoztatóján - ekkora hagyta ott a sportigazgatói posztot a Románál - Totti konkrétan arról beszélt, hogy lehet, hogy egyszer a Curva Sudban fogják látni, ahogy együtt szurkol De Rossival.

De Rossi ehhez képest majdnem szó szerint ezt csinálta meg vasárnap, Totti nélkül, és hogy tovább nehezítse a dolgot, nem is akármilyen meccsen, hanem a Lazio elleni derbin. Vagyis fogta magát, álruhába bújt (=egy profi sminkessel kiöregedett seattle-i hippit csináltatott magából, hosszú ősz hajjal, ősz szakállal, sapkával és posztértelmiségi szemüveggel), majd Valerio Mastandrea színésszel együtt kimentek a meccsre, amit rendes drukkerként végigszurkoltak-énekeltek-zászlóztak a Curva Sudból.

Az álcázás olyan jól sikerült, hogy De Rossi végig nem bukott le, csak akkor, amikor a felesége utólag kiposztolt egy videót az Instagramra a férja grunge-rajongó modern Jézussá maszkírozásáról.

Én annál nem tudom jobban szeretni De Rossit, mint eddig, az fizikai-lelki képtelenség lenne, de csodálatos látni, hogy vannak-voltak még ilyen fickók is a pályán a mi életünkben, nemcsak Playstation-figurák.

Ez a poszt pedig azért jöhetett létre, mert Isó Péter Roma-szurker barátom könnyek között elküldött nekem egy kazal linket, örök hálám érte!