Lehet-e minden vírus mellé biztonsági őrt állítani?

A nagy nemzetközi budapesti emberkísérlet, ami Szuperkupa néven futott (Bayern-Sevilla 2-1), véget ért, de ember nem fogja megmondani, milyen eredménnyel. Ez volt az első nemzetközi tétmeccs Európában, amit a járvány kitörése óta nézők előtt tartottak. 

Ha abból indulunk ki, hogy hányan viseltek maszkot a stadionban, akkor meglepően jó esélye van annak, hogy nem lett mindenki koronás a Puskás Arénában. A belépésnél kötelező volt a maszk, de a kontroll után sem érezték úgy a nézők, hogy a maszkot le kell szakítaniuk az arcukról, mintha 95 éves idős nénit mennék köszönteni fideszes politikusként. 

A maszkot legfeljebb a szelfi győzte le. Nem egy „Mosolyogj!” poénba futottam bele azok részéről, akik fotózták a pózoló társukat, amire legalább egyszer biztosan „A faszomat már” volt a válasz, és csúszott le a maszk a fotó erejéig. De amúgy tényleg inkább arcon, mint zsebben volt a maszk.

Az előzetes rendszabályok, és az ezek betartatására szerződtetett rakás biztonsági őr (vagy steward, ahogy tetszik) alapján arra számítottam, hogy olyan hangulat lesz, mintha Pekingben próbálnék osztogatni ujgur átnevelő táborokban készült leleplező videókat. 

Például:

  • Kerülje a szemtől-szembe kontaktust, amikor ülőhelyéről elmozdul, vagy afelé tart;
  • Csak a helyén ülve egyen és igyon;

Ehhez képest egy órával a meccs előtt simán lehetett lófrálni sörrel (990 forint/korsó) a kézben, de tíz perccel a 9 órás kezdés előtt tényleg elkezdték a helyükre parancsolni az embereket. Nem sokkolóztak le akkor sem, ha felálltál a helyedről. 

A büféhez akkor is szalagkígyón keresztül lehetett eljutni, ha nem állt senki a sorban, és egy külön biztonságis támaszkodott a kézfertőtlenítőre, a figyelmedbe ajánlva azt. 

A wc előtt ugyancsak biztonsági ember tartott létszámkontrollt, szintén kikészített kézfertőlenítővel. Ez nem ártott, mert bent a wc-ben a csapok és a kilincs közös kincs volt, nem volt érintésmentes egyik sem. 

Azt nem egészen értem, hogy ha az a cél, hogy ne egyszerre, a szünetben menjenek a szurkolók a büfébe, akkor meccs közben a pultok feletti kivetítőn miért az árakat mutatják, miért nem a meccsközvetítést, hogy ne maradjon le semmiről a szomjas drukker. 

Ahogy újra rácsodálkoztam, hogy a 150 milliárdos stadionban miért a kivetítők méretén spóroltak. Az viszont fantasztikus újítás, hogy időnként élőben bejelentkezett a Google Translate, ilyeneket mondva: 

„a félidő eredményének a megerősítése: FC Bayern egy, Sevilla FC egy”.

A helyeket úgy osztották ki, hogy aki együtt vette a jegyeket, azok ülhettek egymás mellé, a biológiai helyett virológiai családokat alkotva. Aki viszont egyet vett, az úgy járt mint én. Tényleg kihagytak jobbra is, balra is legalább négy-négy széket, leszalagozva azokat, ami a koronazónán belül esnek. 

Így én ezt láttam jobbra fordulva:

Ezt meg balra. 

Ami legalább biztonságos, nem kell felállítani sok ember, és a lábadat is fel tudod tenni az elötted lévő székre, de meccsen azért elég fura. Így szurkolóból rögtön szimpla nézővé válik az ember. 

Ami amúgy nem rossz élmény, ha két olyan színtű csapat játszik, ami magyar pályán az elmúlt évtizedekben egyszerre biztosan nem. Fejben rajzolom a Kele elemzéseit, Lewandowski például olyan mennyiségű munkát végez, ami tévében egyáltalán nem jön át, Neuer ha teheti, feljön a felezővonalig, elképesztő látni, hogy egy kirúgás után hogyan csapdáz be egy pillanat alatt egyszer négy bayernes egy spanyolt, hogy Sané mennyire gyors labdával. 

Bár a Puskás Arénában biztonsági okok miatt eleve csak a helyek harmadát adták el, ráadásul a nekik felkínált jegyeknek csak a töredekét igényelték a Sevilla-szurkolói, majd a Bayern-drukkerek is megijedtek a magyar járványhelyzettől, különösen azután, hogy a bajor miniszterelnök is jelezte aggodalmát, időnként a kevés néző hangja is betöltötte a stadiont. A játékosok láthatóan ki vannak éhezve arra, hogy nézők előtt játszanak, a zárt kapus meccsekre bekevert atmoszféra csak a közvetítésekben hallatszik. A Sevilla egyik játékosa a második félidő egy számukra nehezebb periódusában a nagyjából 300 fős spanyol tábort igyekezett feltüzelni, sikerrel.

Fotó: LASZLO SZIRTESI/AFP

 Neuer is rendszeresen tapsolta meg a valamivel népesebb, de így is maroknyi bajor tábort. Akik közül egyébként néhányan úgy nem viseltek maszkot, hogy a körülöttük is felbukkanó biztonsági őrök ott álltak tőlük pár lépésre, de hagyták. Valószínűleg úgy voltak vele, hogy ha hoztak vírust, azt megosztják egymás között, és úgyis mennek hamar. Messze nem voltak annyian, hogy gócnak összeálljanak. 

Fotó: TIBOR ILLYES/AFP

Az mindenesetre a kupa elnyerése után egyik Bayern-játékosnak sem jutott eszébe, hogy a szurkolókkal ölelkezve ünnepeljenek. A szintén a Puskásban még június elején megrendezett Magyar Kupa-döntő végén a győztes Honvéd edzője és egy pár játékos is belefeledkezett az ünneplésbe. A győztes bajorok megtartották a távolságot a saját táborukkal szemben is.  

Hogy vannak magyar nézők is, az két alkalommal derült ki. Amikor a hangosbemondó felszólítására megtapsolták a valamilyen különös ötlettől vezérelve a járvány második hullámának kellős közepén a stadionban meghívott 500 egészségügyi dolgozót. És amikor a 72. percben felhangzott a Ria-ria Hungária. 

Tanulságos kísérlet volt, leginkább az MLSZ számára. Merthogy nemcsak Sané és Lewandowski nem lesz ott a hétvégi NBI-es fordulóban, de nincsenek kihagyott székek sem, és maszkot sem kell viselni, a wc-ben nincs létszámlimit és a büfénél sincs se kézfertőtlenítő, se zsilipelés. Merthogy az MLSZ ezt - szemben az UEFA-val - nem követeli meg. Igaz, most látták, hogyan lehetne.